Spakliblog - régészet, művészet és történelem

Blog régészetről, művészetről és történelmi érdekességekről egy londoni leletmentő régész (mellékállásban művészettörténész) tollából.

Friss topikok

Facebook

2013.05.30. 14:09 sEm

A Mary Rose tragédiája, arcok a Tudor-korból

Címkék: érdekességek restaurálás konzerválás

A Mary Rose VIII. Henrik zászlóshajója volt és számos ütközetben vezette győzelemre a király flottáját 1512-től egészen 1545-ig amikor a solenti csatában elsüllyedt ötszáz fős legénységével együtt. 1545 és 1549 között a király Velencéből hozatott hajómentő szakembereket, hogy kiemeljék a roncsot a habok közül, de sajnos a próbálkozásuk sikertelenül zárult, így egészen 1836-is a hajó érintetlenül feküdt a fenéken. A XIX. században John és Charles Deane búvárkodás közben fedezték fel és robbanószereket használva kiemeltek belőle pár fegyvert, de majdnem százharminöt  éven át  a roncs ismét feledésbe merült, egészen 1971-es újra felfedezéséig. 1979 és 1982 között több mint 27000 merüléssel a búvárok 19000 tárgyi leletet hoztak a felszínre, 1982-ben pedig kiemelték a hajótestet, amit a televízió élőben közvetített.

Az azóta eltelt több mint harminc év alatt konzervátorok dolgoztak a hajón, hogy megpróbálják megmenteni az utókornak. Folyamatosan távolították el róla a rárakódott sóréteget, majd 19 évig kezelték polietilén-glikollal, hogy megakadályozzák a fa zsugorodását. Idén, 2013 április 29-én érkeztek el ahhoz a fázishoz, amikor kikapcsolták a fúvófejeket és elkezdték szárítani a hajótestet, ami azt jelenti, hogy több mint 100 tonna vizet fognak eltávolítani belőle az elkövetkezendő 4-5 évben.

article-2332936-1A0B7868000005DC-167_634x407.jpg

Erre a célra egy új épületet húztak fel a Portsmouth Historic Dockyard-on, ami nem csak azt a speciális kamrát, a „Hot Box”-ot foglalja magába ahol a hajótestet szárítják, hanem múzeumként is funkcionál majd május 31-től. A látogatók ablakokon keresztül betekintést nyerhetnek a konzerválási folyamatokba is.

Ahogy a szárítási folyamat a végéhez ér majd 2017-ben, a kamra falait lebontják és a látogatók közelről is megtekinthetik a hajótestet.

article-2332936-1A0BECEE000005DC-934_634x453.jpg

A Mary Rose több szempontból is különleges, elsősorban azért, mert a világon ez az egyetlen XVI. századi hadihajó amit kiállítottak, de azért is, mert egy Tudor-korabeli időkapszula, nemcsak a tárgyi leletek tekintetében, hanem a benne fellelt emberi maradványok miatt is.

A katasztrófát harmincöten élték csak túl, a hajótestben kb. ötszázan haltak meg, valószínűleg az ellenséges csapatok hajóraszállását megakadályozó háló  alá szorultak, ezért sem tudtak elmenekülni.  A legenda szerint VIII. Henrik a Southsea-kastélyból nézte végig a tragédiát, oldalán a hajón tartózkodó altengernagy, Sir George Carew feleségével.  Amikor elsüllyedt a hajó, a fuldokló férfiak és fiúk kiáltását messze vitte a szél, de senki nem tudott segíteni nekik és a királyt is nagyon megrázta a tragédia.

Egy túlélő elmondása szerint az idézte elő a balesetet, hogy miután  elsütötték az ágyúkat az egyik oldalon, és elkezdték a manővert, hogy a másik oldalról is tüzet nyithassanak, a szél belekapott a vitorlákba, megdöntötte a hajót és a nyitott ágyúnyílásokon át betört a víz. A ellenséges, francia oldalról természetesen azt a változatot hallani, hogy ők süllyesztették el a hajót, míg egyes történészek szerint a legénység jórésze nem értette a kapitány utasításait, mert nem beszéltek angolul és ez vezetett katasztrófához. Sajnos ez utóbbi verziót nem lehet alátámasztani, mert a hajónapló csak számokat említ a legénységgel kapcsolatosan, és nincsenek megnevezve Sir George Carew és az első tiszt Roger Grenville kivételével.

article-2332936-1A0B7B65000005DC-63_634x477.jpg

A hajótestben talált 12 és 40 év közötti fiúk, férfiak maradványai jó keresztmetszetet adnak a Tudor-kori társadalom férfi népességéről. Erős, egészséges férfiak és fiúk szolgáltak a hajón, jól étkeztek, és azt is tudni lehet, hogy miket ettek. Némelyikük csontjain vitaminhiányos jelek mutatkoznak, például az angolkór jellegzetességei, ez valószínűleg az 1520-as évek éhezéseinek időszakából eredeztethető.

A maradványokon több, már gyógyult törést is találtak, például törött orrokat, de nyílütötte sérülés és izületi gyulladás nyomait is felfedezték, ami nem meglepő, hiszen ezek a férfiak egy hadihajón szolgáltak és kemény fizikai munkát végeztek.

A múzeumi tárlat másik érdekessége, hogy a legénység tagjai közül hét ember arcát rekonstruálták a maradványok alapján és ehhez a munkához törvényszéki  szakembereket kértek fel.  

A roncsban, ahogy korábban már említettem, több mint 19000 tárgyat találtak, aminek nagyrésze szintén kiállításra kerül. A személyes tárgyak, mint a tengerészládák, sokat árulnak el a tulajdonosaikról. Az ácsmester, meglehetősen jómódú ember lehetett, erre utal a ládájában talált könyv, napóra és backgammon játék.  

article-2332936-1A0BEC86000005DC-893_634x422.jpg

A Mary Rose Múzeum nem csak azért különleges, mert mindenki betekintést nyerhet egy monumentális és igen kényes konzerválási folyamatba, hanem mert a rekonstruált arcok és a legénység személyes tárgyainak segítségével közel hozzák a Tudor-kort és az akkor élt emberek mindennapjait.  

Végezetül pedig tekintsétek meg Oscar Nilsson lenyűgöző arcrekonstrukciós portréit.

img_panel_1369835215.gif

A hajó szakácsa, valószínűleg harminc év körüli lehetett, 168 cm magas, erős testfelépítésű férfi. A csontjai arra utalnak, hogy munkáját többnyire hajlott háttal végezte.

  img_panel_1369829962.gif

Az íjász a huszas évei elején járhatott és kb. 178 centi magas volt, jófelépítésű, kifejezetten erős lábakkal.

img_panel_1369835597.gif

A hajóács 172 cm magas, késő harmincas férfi volt, aki izületi gyulladástól szenvedett. A legénység többi tagjával ellentétben váltóruhát is tartott a ládájában a társasjáték és a könyv mellett.

img_panel_1369835838.gif

A tűzmester valószínűleg a huszas éveiben járhatott, ennek ellenére sok rossz foga volt és 11 hiányzott közülük.

img_panel_1369835953.gif

Az élelmezési tiszt, 170 cm magas harmincas férfi. Erős, izmos testalkatú, jó fogakkal. Horgászathoz való úszókat találtak nála.

img_panel_1369836138.gif

Ez a harmincas-negyvenes férfi tiszti fokozatot tölthetett be a hajón. A fogai rosszak voltak, mint a legénység nagyrészének, csontjai pedig gyermekkorban végzett fizikai munkáról árulkodnak. Ezüst sípot találtak nála, amit a tisztek hordtak, hogy azzal hívják fel magukra a figyelmet mielőtt új utasításokat adtak a legénységnek.

img_panel_1369836359.gif

Erre a fiatal, huszas éveiben lévő férfire egy láda mögé szorulva találtak rá. Valószínűleg tüzér lehetett, de a csontjain az íjászokéihoz hasonló elváltozásokat is találtak. A ládájában ezüst hímzéses bőrerszény volt, GI monogrammal, és egy csonttábla ami két gyertyát tartó angyalt ábrázolt. 

Forrás: BBC (http://www.bbc.co.uk/), Mary Rose Museum: (http://www.historicdockyard.co.uk/news/presspacks/maryrosemuseum/)

Illusztrációk: Oscar Nilsson

Mary Rose Museum, Portsmouth Historic Dockyard

Victory Gate, HM Naval Base,
Portsmouth PO1 3LJ.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://spakli.blog.hu/api/trackback/id/tr275335856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.