Spakliblog - régészet, művészet és történelem

Blog régészetről, művészetről és történelmi érdekességekről egy londoni leletmentő régész (mellékállásban művészettörténész) tollából.

Friss topikok

Facebook

2013.06.03. 09:42 sEm

Jézus mint Orpheusz - korai keresztény művészet

Címkék: kereszténység katakomba Róma

A Római Birodalomban a kevert többistenhit (szinkretisztikus politeista) vallás volt uralkodó századokon át. Ez azt jelentette, hogy különböző istenhitek olvadtak be a helyi vallásokba, gyakran átvettek más hitvilágokból isteneket vagy szertartásokat, illetve régi isteneiket azonosították az újakkal, és a kettő tulajdonságait egybeolvasztották. A mindennapokban ez nagyon jól működött, hiszen a ház úrnője megtehette, hogy reggel áldoz a Gaia-szentélyben, majd este elmegy az Ízisz-templomba.

Az első században tűnt fel az egyistenhívő (monoteisztikus) kereszténység (igen, tudom, az egyistenben három személy kissé megbonyolítja a dolgot, de ez egy külön teológiai értekezés témája lehetne). A kereszténység gyorsan terjedt, Szent Pál segítségével meghódította Antiochiából a hellén világot, majd később az egész Római Birodalmat, ahol az “új vallás” egy ideig csak egy újabb keleti szektának lett elkönyvelve.

Ez az új vallás akkoriban a legfontosabb pontokban is eltért az addigi vallásoktól, nemcsak az istenek számában, hanem boldog mennyországot ígért és az emberek egyenlőségét hirdette, ezért nem meglepő, hogy többnyire az alsóbb néprétegekben terjedt el, sokáig a szolgák és asszonyok vallásának is nevezték.

A keresztény hívők fel-fellángoló üldöztetések elszenvedői voltak a kereszténység első századaiban. Rengeteg szóbeszéd és pletyka keringett vérfertőző orgiáikról, ahol mindenki testvéremnek szólítja egymást, és természetesen nem maradhatott ki az örök aduász: az ártatlan gyermekek vagy csecsemők meggyilkolása és vérük megivása sem. A negyedik században azonban nagy változások következtek be, a Mediolanumi ediktumban (i.sz. 313) Nagy Konstantin és I. Licinus engedélyezték a keresztények számára  a szabad vallásgyakorlást,  Theodosius végül pedig államvallássá tette a kereszténységet i.sz.  380-ban.

Idáig tartott a szárazabb anyag, most jön az, amiről valójában szerettem volna írni nektek: a kora keresztény ábrázolásokról, mert mi is illene jobban egy húsvéti hétvégéhez.

Az üldöztetések miatt Róma keresztényei az első századokban katakombákban, föld alatti temetkezőhelyeken gyülekeztek, templomokat, szentélyeket hivatalosan nem emelhettek, éppen ezért a korai keresztény művészet itt született meg a freskókon és a szarkofágok domborművein a második és harmadik században.

Három királyok imádása (IV.század) szarkofág részlet

A kora keresztény művészet magába foglalta mind a pogány festészeti elemeket, mind az akkor uralkodó divatos festészeti stílusokat, ilyen például a fej és a szemek hangsúlyossá válása, ami keleti hatásra utal.

Kedvelték az elbeszélő jeleneteket, a szenteket, mártírokat, apostolokat pedig különböző módokon festették meg, nem volt egységes a megjelenítésük, nem voltak még sajátos attribútumaik, de gyakran a nevüket feltüntették a fejük körül vagy mellette, hogy könnyű legyen azonosítani őket.

Gyakori, hogy az Ótestamentumból festettek meg csodálatos menekülésjeleneteket, például Dánielt, ahogy az oroszlánok barlangjában ül sértetlenül. Ezek valószínűleg az üldöztetések alatt különösen fontosak voltak a korai keresztények számára, nemcsak reményt adtak, hanem istenük erejét is szimbolizálták.

Dániel az oroszlánbarlangban, (III. század), Szent Marcellinus és Péter Katakomba, Róma

Jézust gyakran ábrázolták Orpheuszként, fiatal férfiként, aki legyőzte a halált, vagy varázspálcával, amint épp Lázárt kihívja a sírból, de egy hellén “divatirányzat” eredményeként “jó pásztorként” is találkozhatunk az alakjával.

Orpheus Christ.jpg

Krisztus mint Orfeusz, Szent Marcellinus és Péter katakomba, Róma 

Lázár feltámasztása, (késő III. század), Szent Marcellinus és Péter katakomba, Róma

 

Jézus mint a jó pásztor, Priscilla Katakomba 

A freskókon jól átható, hogy Krisztus különböző ábrázolásaira mennyire hatással volt az adott kor öltözködése és stílusa. Őszintén szólva én nagyon kedvelem a középső képet, amin Jézus római ruhában, divatosan göndörödő fürtökkel, szakálltalan, fiatal férfiként, varázspálcával éleszti fel Lázárt.

Ezeket a kis jeleneteket különböző díszítésekkel választották el egymástól, növényekkel, szőlőindákkal,  madarakkal, amik a római villák festészetét idézik. A kis figurák a keresztény értelmezésben más értelmet nyertek azonban, mint a pogány vagy a nem vallásos festészetben, mint például a galamb, ami a béke jelképe volt, a keresztényeknél a megváltott lelket szimbolizálta.

A szabad vallásgyakorlás engedélyezése után a keresztény művészet is új alakot öltött. A szentek ábrázolása egységes lett, a templomok építésével megjelentek a mozaikok, a nagyobb és a hordozható ikonok, amik felváltották a házi istenségek oltárait a római magánházakban, a zarándokok pedig kézzelfogható emlékekkel akartak hazatérni a szent helyekről, ami fellendítette az aprócska hordozható képecskék, ereklyék készítését is. De ez már egy újabb poszt témája.

Római katakombák linkjei:

Priscilla Katakomba

Szent Sebestyén Katakomba

Szent Kallixtusz Katakomba

Keresztény Katakombák az Apostoli Szentszék oldaláról

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://spakli.blog.hu/api/trackback/id/tr25341321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

E.Katolnai 2013.09.24. 09:59:59

"A szabad vallásgyakorlás engedélyezése után ..."
Ez mikor, hányban volt és ki adott ki ilyen dekrétumot? Lehet ennek az állításnak pont az ellenkezője igaz ...

sEm · http://autizmusmesek.blog.hu 2013.10.30. 17:05:42

@E.Katolnai: Ahogy fentebb a szövegben is írtam: "A negyedik században azonban nagy változások következtek be, a Mediolanumi ediktumban (i.sz. 313) Nagy Konstantin és I. Licinus engedélyezték a keresztények számára a szabad vallásgyakorlást, Theodosius végül pedig államvallássá tette a kereszténységet i.sz. 380-ban."
A Mediolanumi ediktum, más néven Milánói ediktum. A latin szöveg itt található: droitromain.upmf-grenoble.fr/Constitutiones/ed_tolerat1.htm
süti beállítások módosítása