Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én kifejezetten szeretem a templomokban nézegetni a festményeket. Valószínűleg ez még gyerekkoromból ered, amikor a szentbeszéd alatt mindig az oltárképet vizsgáltam. Szép szabályai is vannak ezeknek az ábrázolásoknak, lehet tudni, hogy ki kicsoda a képen, miért van ott éppen, öröm rájuk nézni. Éppen ezért a fehér falú, modern szentélyek számomra kórházszerűek, és valószínűleg így gondolhatta Ramon Borr atya is, aki nemrégiben úgy döntött, hogy kellene egy kis szín a templomba, ahol ő a plébános. Ugyanis a Barcelonától nem messze fekvő, neoromán Szent Eulália templom nemrég még semmiben sem különbözött a többi katalán templomtól, ugyanolyan szerény berendezésű volt, a falak színe jellegtelen, a szobrok pedig egyszerűek. Ezért megkeresett különböző művészeket, akik templombelsők dekorálásával foglalkoznak, hogy árajánlatot kérjen a kupola kifestésére, de sajnos az áraik magasabbak voltak, mint amennyit a munkára szánni tudott a plébánia. Ekkor támadt az az ötlete Ramon atyának, hogy egy graffiti-művészt kér meg erre a munkára.
– Bár a sajtó a graffitisokat vandáloknak állítja be, számomra ez is csak egy művészeti forma – nyilatkozta később az újságoknak.
Az atyának Raul Sanchez Araque-ra esett a választása, aki House néven tevékenykedik Alicantéban. A jelenleg 34 éves művész főállásban műveli a falfestészetet, komoly portfóliója van a festményeiből. Cégek számára és a maga szórakoztatására is festeget, ez utóbbiakért már többször meggyűlt a baja a rendőrséggel. Saját elmondása szerint sokéves tapasztalata ellenére meglepődött, izgatott lett, majd nagyon megijedt, amikor az atya felkérte erre a szokatlan munkára.
Szeretett volna alaposan felkészülni, ezért múzeumokban és könyvtárakban tanulmányozta a román kor festészetét. Egy barátjával, a Rudi fedőnevű graffitissel álltak neki a munkának. Meglehetősen rövid idő állt rendelkezésükre – összesen tíz nap –, mert egy esküvőre el kellett készülniük. Nemcsak a freskó stílusára figyeltek oda, hanem arra is, hogy minél jobban leplezzék a graffitis technikát.
– Csak egy graffitiművész veszi észre, hogy festékszórót használtunk. Megpróbáltuk minél jobban elrejteni, mert a román korban biztosan nem létezett még ez a technika.
Ha figyelmesen megnézzük a képet, akkor feltűnik rajta egy idős hölgy is, aki egy gyűszűt ad oda az előtte álló kisfiúnak. A hölgy House nagymamája, aki varrónő volt, és az 50-es években csodával határos módon gyógyult ki egy halálos gerincbetegségből.
Ramon atya nagyon elégedett, és azt tervezgeti, hogy a jövőben folytatják a munkát a templom középkori és az ötvenes években épített szárnyaiban is.
Mióta az újságokban is megjelent a különleges festmény, azóta egyre többen mennek oda, hogy megcsodálják. Ebből is látszik, hogy Ramon atya, House és Rudi közös munkája teljesíti azt, amit XVI. Benedek pápa mondott: "A művészet feladata az, hogy vonzza a híveket."