Spakliblog - régészet, művészet és történelem

Blog régészetről, művészetről és történelmi érdekességekről egy londoni leletmentő régész (mellékállásban művészettörténész) tollából.

Friss topikok

Facebook

2013.06.03. 09:42 sEm

Jézus mint Orpheusz - korai keresztény művészet

Címkék: kereszténység katakomba Róma

A Római Birodalomban a kevert többistenhit (szinkretisztikus politeista) vallás volt uralkodó századokon át. Ez azt jelentette, hogy különböző istenhitek olvadtak be a helyi vallásokba, gyakran átvettek más hitvilágokból isteneket vagy szertartásokat, illetve régi isteneiket azonosították az újakkal, és a kettő tulajdonságait egybeolvasztották. A mindennapokban ez nagyon jól működött, hiszen a ház úrnője megtehette, hogy reggel áldoz a Gaia-szentélyben, majd este elmegy az Ízisz-templomba.

Az első században tűnt fel az egyistenhívő (monoteisztikus) kereszténység (igen, tudom, az egyistenben három személy kissé megbonyolítja a dolgot, de ez egy külön teológiai értekezés témája lehetne). A kereszténység gyorsan terjedt, Szent Pál segítségével meghódította Antiochiából a hellén világot, majd később az egész Római Birodalmat, ahol az “új vallás” egy ideig csak egy újabb keleti szektának lett elkönyvelve.

Ez az új vallás akkoriban a legfontosabb pontokban is eltért az addigi vallásoktól, nemcsak az istenek számában, hanem boldog mennyországot ígért és az emberek egyenlőségét hirdette, ezért nem meglepő, hogy többnyire az alsóbb néprétegekben terjedt el, sokáig a szolgák és asszonyok vallásának is nevezték.

2 komment

2013.05.30. 14:09 sEm

A Mary Rose tragédiája, arcok a Tudor-korból

Címkék: érdekességek restaurálás konzerválás

A Mary Rose VIII. Henrik zászlóshajója volt és számos ütközetben vezette győzelemre a király flottáját 1512-től egészen 1545-ig amikor a solenti csatában elsüllyedt ötszáz fős legénységével együtt. 1545 és 1549 között a király Velencéből hozatott hajómentő szakembereket, hogy kiemeljék a roncsot a habok közül, de sajnos a próbálkozásuk sikertelenül zárult, így egészen 1836-is a hajó érintetlenül feküdt a fenéken. A XIX. században John és Charles Deane búvárkodás közben fedezték fel és robbanószereket használva kiemeltek belőle pár fegyvert, de majdnem százharminöt  éven át  a roncs ismét feledésbe merült, egészen 1971-es újra felfedezéséig. 1979 és 1982 között több mint 27000 merüléssel a búvárok 19000 tárgyi leletet hoztak a felszínre, 1982-ben pedig kiemelték a hajótestet, amit a televízió élőben közvetített.

Az azóta eltelt több mint harminc év alatt konzervátorok dolgoztak a hajón, hogy megpróbálják megmenteni az utókornak. Folyamatosan távolították el róla a rárakódott sóréteget, majd 19 évig kezelték polietilén-glikollal, hogy megakadályozzák a fa zsugorodását. Idén, 2013 április 29-én érkeztek el ahhoz a fázishoz, amikor kikapcsolták a fúvófejeket és elkezdték szárítani a hajótestet, ami azt jelenti, hogy több mint 100 tonna vizet fognak eltávolítani belőle az elkövetkezendő 4-5 évben.

article-2332936-1A0B7868000005DC-167_634x407.jpg

Erre a célra egy új épületet húztak fel a Portsmouth Historic Dockyard-on, ami nem csak azt a speciális kamrát, a „Hot Box”-ot foglalja magába ahol a hajótestet szárítják, hanem múzeumként is funkcionál majd május 31-től. A látogatók ablakokon keresztül betekintést nyerhetnek a konzerválási folyamatokba is.

Szólj hozzá!

2013.05.28. 20:01 sEm

Gyermekbántalmazás az ókorban

Címkék: gyermek ásatás Egyiptom

Ma hozták nyilvánosságra, hogy Egyiptomban, a Dakleh Oázis egyik keresztény-római kori temetőjében egy olyan két-három éves gyermek csontvázára bukkantak ami egyértelműen magán viseli a rendszeres bántalmazás nyomait.

A Dakleh Oázis Egyiptom Nyugati Sivatagában található, és mivel az Újkőkorszak óta folyamatosan lakott terület ezért is fontos régészeti szempontból. A jelenleg feltárt temetkezési hely, a Kellis 2 temető, amit szénizotópos kormeghatározás szerint i.sz 50 és 450 között használtak, bepillantást ad a kereszténység kialakulásába Egyiptomban.

kellis-cemetery-toddler-3.jpg

Az 519-es számú sírhely vizsgálatakor elsőre még nem látszott semmi különleges az ott talált gyermek csontvázán, de amikor elkezdték megtisztítani, a gyermek karjain és kulcscsontján feltűnő törésnyomokat fedeztek fel. Ezek után több vizsgálatnak is alávetették, amik kimutatták, hogy a törések különböző gyógyulási fázisokban vannak és találtak továbbiakat is például a bordákon és a medencecsonton. A legfeltünőbb törések a gyerek felkarján voltak, mindkét karon ugyanazon a helyen. Ezek komplett törések voltak, ami egy ilyen kicsi gyermek esetben azt jelenti, hogy borzalmas erő hatott rá.

Szólj hozzá!

2013.05.28. 14:00 sEm

Hogyan ne restauráljunk egy festményt?

Címkék: érdekességek

Ismeritek ugye azt a játékot, hogy keresd meg a két egyforma festmény között a tíz apró különbséget? Na tessék itt az én feladványom: keressétek meg a különbséget a két kép között

 

…és ha erre azt mondod kedves olvasó, hogy ez csalás, mert nem ugyanarról a képről van szó, akkor én elmesélem neked, hogy bizony ez az eredeti festmény és annak restaurált változata, ugyanis ez a két kép jelenleg egy és ugyanazon helyen található, pontosabban az első a második alatt. Mindez pedig annak köszönhető, hogy nemrégiben egy idős hölgy magánszorgalomból restaurálta Elias Garcia Martinez, XIX. századi festő Ecce Homo című freskóját ami több mint száz éve dísze a Santuario de Misericodia templomnak Borja városában, nem messze Zaragozától.

Történt ugyanis, hogy az elmúlt években a freskó állaga a nedvesség miatt egyre romlani kezdett, ahogy az alábbi képen látható:

A hívőket ez elkeserítette, és ezért történhetett meg az, hogy az egyházközség egyik igen lelkes, nyolcvanas éveiben járó hölgytagja ecsetet ragadott és megpróbálta megszüntetni ezt az áldatlan állapotot. A templom folyamatosan nyitva áll mindenki előtt, turisták látogatják és őr is szokta vigyázni, de mégsem vette észre senki az idős hölgy mesterkedését, míg el nem készült vele.
A freskó ugyan nem egy kiemelkedően értékes műalkotás, leginkább a helyiek számára bírt érzelmi értékkel és természetesen Elias Garcia Martinez leszármazottai számára. Na és itt jön az újabb csavar. A megújult festményt ugyanis állítólag akkor fedezték fel, amikor a művész (ez eredeti festőre gondolok itt természetesen)  unokája nagyobb összeget adományozott egy helyi műemlékvédelmi központnak, hogy restaurálják a megromlott állagú művet.

A látogatók és hívők szerint Jézus  leginkább a Majmok bolygója című film egyik szereplőjéhez hasonlít, amit zsírkrétával festettek fel a falra. Az "Ecce mono" (íme a majom) azonban internetes mémmé vált 2012 augusztusában, és turisták özönlötték el a kis templomot, a "krumplifej" megjelent pólókon, borosüvegek címkéjén is. 

Prof. Maria Gomez, a Valencia Egyetem művészettörténésze kapott megbízást a freskó restaurálására, véleménye szerint egy egészen egyszerű eljárással vissza lehet állítani az eredeti állapotokat, mivel a felületi festés híg és friss. 

A legutóbbi tavalyi információk szerint egy eurós belépti díjat szednek a templom kapujában amiből a borjai Szentlélek Idősek Otthonát támogatják. Cecilia Gimenez pedig híres lett, festményeit az e-bayen árusítja és felkérést kapott egy reklámügynökségtől is, hogy dolgozzon náluk kreatív igazgatóként. 

2013-ban pedig megrendezték az első Cecilia Gimenez nemzetközi festészeti versenyt, aminek a szerencsés nyertese 2000 eurós csekket vihetett haza.

Források: http://www.heraldo.es/, http://www.eccemono.es/, http://www.vanguardia.com.mx/

Szólj hozzá!

2013.05.28. 11:12 sEm

Egyiptomi graffiti, összefestett Picasso

Címkék: művészet érdekességek

Tegnap a magyar hírportálokon is megjelent a fotója egy luxori templom domborművének, amibe egy buzgó tizenöt éves kínai diák belekarcolta, hogy „Itt járt Ding Jinhao!”. Friss hír, hogy az egyiptomi  Régiségek Minisztériumának (Ministry of State for Antiquities) legutóbbi közleménye szerint a karcolás felületi, könnyen eltávolítható. A kárfelmérést és a restauráció előkészítését már elkezdték.

Egyiptomi vandálkodás.jpg

Az elmúlt egy évben nem csak többezer éves műemlékek ellen követtek el bűncselekményeket, hanem műalkotások ellen is, például 2012 júniusában Picasso „Nő piros karosszékben” 1929-es alkotását festékszóróval rongálták meg a texasi Houstonban, szerencsére a múzeum restaurátorai azonnal, még nedves állapotában el tudták távolítani a ráfújt festéket a festményről. Az elkövetőt két év börtönbüntetéssel jutalmazták. A rongálásról videófelvétel is készült ami itt látható.

Tavaly októberben a Londoni Tate Modernben szignózták fekete festékkel Rothko festménysorozatának egyik nagyméretű darabját, itt a tettes művészeti kiáltványnak szánta a rongálást.

_63360273_63347581.jpg

kép forrása: bbc.co.uk

2013 februárjában pedig Eugene Delacroix „A Szabadság vezeti a népet” című festményét firkálta össze egy látogató filctollal.

Meglepő módon azonban a tavalyi év egyik legfelkapottabb rongálási története nem egy neves műemlékhez, hanem egy kis spanyolországi templomhoz kötődik, amiről majd a délutáni posztban olvashattok.

Később pedig olyan graffitikről, rongálásokról is írok majd, amik mostanra már régészeti és történelmi jelentőséggel bírnak.

Szólj hozzá!

2013.05.27. 11:28 sEm

Sass Flóra, a rabszolgából lett felfedező

Címkék: nők érdekességek

Sass Flóra, azaz Lady Florence Baker, Florence Barbara Maria Finnin von Sass, Myadue (Hajnalcsillag) egy méltatlanul elfeledett női felfedező. Férjével együtt több expedíciót vezettek Afrikán át, de hiába értek el közösen komoly sikereket, származása és előélete miatt Flóra nem kapta meg soha a neki járó elismerést se szülőföldjétől, se a Brit Birodalomtól.

Sass Flóra pontos születési adatairól nem sokat tudunk, mivel végrendeletében azt kérte, hogy égessék el személyes dolgait. Valószínűleg 1841-ben vagy 1842-ben született Erdélyben egy székely kisbirtokosi családban. 1848-ban román lázadók kivégezték szüleit és fiútestvéreit. A kis Flóra úgy menekült meg, hogy román dajkája a magáénak vallotta. Nem sokkal később a dajka egy örmény családhoz szegődött, akik befogadták a kislányt is. 1849 augusztusa, a világosi fegyverletétel után az örmény család elmenekült a török uralom alatt álló Vidinbe. Innentől kerek tíz évig semmit nem lehet tudni Flóra sorsának alakulásáról, egyes források szerint a nagy menekülésben elszakadt a családtól, mások szerint valószínűleg eladták a szőke kislányt rabszolgának. Mindenesetre 1859-ben egy vidini rabszolgapiacon  látjuk újra viszont, ahol Samuel Baker angol mérnök meglátja, beleszeret és feleségül is veszi.

lady baker.jpg

1 komment

2013.05.24. 00:14 sEm

A lewes-i "garas"

Címkék: érdekességek Anglia

A sussexi Lewesben vívott csata (1264) területének fémdetektoros felmérésnél találták pár napja ezt az 1300 és 1307 közötti időszakból származó pénzérmét (farthing), ami lehetséges, hogy a II. Edward által elsőként kiadott pénzérmék közül való.

Ahogy a képen is látszik,  ezek a pénzérmék nagyon aprócskák, az átmérőjük 7mm-10mm, így nem volt nehéz elveszíteni őket.

A Sussexi Régészeti Társaság munkatársa, Stephanie Smith ezt azzal szemléltette; hogyha valaki éppen sietett a piacra, útközben kipotyoghatott az övére kötözött erszényéból, az is valószínű, hogy bosszankodott miatta, de nem volt vigasztalhatatlan. Hozzátette azt is, hogy bár ezek a kis pénzérmék szinte mindenhol megtalálhatók az Egyesült Királyság területén, de azért olyan érdekes a lelet, mert ez az első, hogy ilyet találtak egy csatamezőn.

Az érmének nincs igazán kereskedelmi értéke, hanem régészeti jelentőséggel bír. A fémdetektoros terepbejáráson ugyanebből az időszakból származó lószerszámhoz tartozó fémrészeket és övcsatot is találtak. 

A leleteket valószínűleg a lewes-i Kastélymúzeumban fogják majd kiállítani. 

9 komment

2013.05.23. 12:37 sEm

"Hát én csak rendbe akartam tenni..." - avagy hogyan ne gondozd ősi építményedet

Címkék: örökségvédelem Anglia

A történet 2011-ben kezdődött, amikor egy nyugdíjas üzletembert, Roger Pennyt letartóztattak azzal a váddal, hogy tönkretette az Priddy-körök egyikét.

Az i.e. 3000 körül épült négy, kör alakú építmény egyenes vonalban, megközelítőleg észak-déli irányban helyezkedik el olyan 1,2 km hosszan. Átmérőjük 185 és 194 méter között változik.  A délitől az északiig számozással különböztetik meg őket, tehát a legdélebbi az egyes és a legészakabbi a négyes. Az egyes, kettes és hármas teljes kör nagyjából egyenes vonalban sorakozik egymás után, közel egymáshoz, míg a legészakabbi negyedik távolabb van tőlük, kissé nyugatabbra a sortól, és nem teljes, ahogy ezt a képen is láthatjátok.

Ezek ugyan nem olyan látványos emlékművek, mint mondjuk Stonehenge, de jelentőségük ugyanolyan nagy, valószínűleg rituális, vallási célokra használták őket.

Szólj hozzá!

2013.05.22. 08:30 sEm

A Sutton Hoo-i ásatások, avagy két korszak története (1939 és 1965-1967)

Címkék: ásatás Anglia Sutton Hoo

Úgy gondolom, hogy vannak olyan témák, amikről kissé veszélyes írni, nem azért, mert nagy vihart kavarhat, hanem mert unalmas lehet az olvasónak. Ilyen például a régészeti poszt, hiszen az ásatások azért nem egy Indiana Jones-film forgatókönyve szerint folynak – persze tegyük hozzá, hogy a régészek számára ez szerencsés dolog –, és így a kívülállónak kissé unalmasak lehetnek a leírások. Miért vállalkozom mégis újra erre a feladatra? Mert most két olyan ásatást mutatok be, ami ugyanazon a terepen játszódik, és mégis rengeteg a különbség közöttük. A kedves olvasó láthatja, hogy mennyi mindennel kell megküzdenie egy régésznek nap mint nap, mint például az időhiány, az időjárás viszontagságai, és még ezer dolog, amik mind veszélyeztethetik a feltárást, és bizony ez néha nehezebb feladatot állít elénk, mintha csak egy hatalmas kőtömb elől kéne elszaladnunk egy csapdáktól hemzsegő alagútban.

A terület, amiről mesélni szeretnék, néhány ember számára már ismerős lehet, Sutton Hoo-ról lesz szó, ahol az egyik legjelentősebb angolszász királyi temetkezési helyet tárták fel a régészek, kitartó munkával.

Szólj hozzá!

2013.05.21. 10:15 sEm

Elizabeth Stokes, a "Keményöklű Úrhölgy"

Címkék: nők Anglia

A XVIII. század első felében Londonban nagyon divatos sportág lett az ökölvívás. Akkoriban kesztyű nélkül űzték. Nem volt bíró, írott szabályrendszer, időhatár, és még súlycsoportokat sem határoztak meg. Nem volt ritka, hogy egy kétméteres óriás és egy hetven kilós, alacsony férfi álljon ki egymással. A versenyzőkre fogadhattak a nézők és természetesen a versenyzők is kaptak százalékot vagy előre meghatározott pénzjutalmat a győzelemért. Ezt a sportágat nem csak férfiak űzhették, egészen a XVIII. század elejétől tudunk már női küzdelmekről is.

fame-prize-stokes-ko.jpg

 

Elizabeth Stokes kiüti az ellenfelét (korabeli metszet a Police Gazette-ből)

A nők azonban általában alacsony díjakért verekedtek, egy üveg ginért, új ruhákért, vagy akár egy férfiért. Hajukat felkötve, félmeztelenül voltak, ami a legtöbb esetben azért azt jelentette, hogy alsóruhában álltak ki az arénába. Többnyire prostituáltak próbálták így kiegészíteni a keresetüket, mert ha sok nézőjük volt, illetve sokszor győztek, akkor még akár pénzjutalmat is kaphattak.

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása