Spakliblog - régészet, művészet és történelem

Blog régészetről, művészetről és történelmi érdekességekről egy londoni leletmentő régész (mellékállásban művészettörténész) tollából.

Friss topikok

Facebook

2013.05.27. 11:28 sEm

Sass Flóra, a rabszolgából lett felfedező

Címkék: nők érdekességek

Sass Flóra, azaz Lady Florence Baker, Florence Barbara Maria Finnin von Sass, Myadue (Hajnalcsillag) egy méltatlanul elfeledett női felfedező. Férjével együtt több expedíciót vezettek Afrikán át, de hiába értek el közösen komoly sikereket, származása és előélete miatt Flóra nem kapta meg soha a neki járó elismerést se szülőföldjétől, se a Brit Birodalomtól.

Sass Flóra pontos születési adatairól nem sokat tudunk, mivel végrendeletében azt kérte, hogy égessék el személyes dolgait. Valószínűleg 1841-ben vagy 1842-ben született Erdélyben egy székely kisbirtokosi családban. 1848-ban román lázadók kivégezték szüleit és fiútestvéreit. A kis Flóra úgy menekült meg, hogy román dajkája a magáénak vallotta. Nem sokkal később a dajka egy örmény családhoz szegődött, akik befogadták a kislányt is. 1849 augusztusa, a világosi fegyverletétel után az örmény család elmenekült a török uralom alatt álló Vidinbe. Innentől kerek tíz évig semmit nem lehet tudni Flóra sorsának alakulásáról, egyes források szerint a nagy menekülésben elszakadt a családtól, mások szerint valószínűleg eladták a szőke kislányt rabszolgának. Mindenesetre 1859-ben egy vidini rabszolgapiacon  látjuk újra viszont, ahol Samuel Baker angol mérnök meglátja, beleszeret és feleségül is veszi.

lady baker.jpg

Samuel Baker 1821-ben született Londonban, egy gazdag kereskedőcsalád sarjaként. Magániskolákban végezte tanulmányait, majd mérnöknek tanult, hidakat, vasútvonalakat tervezett többek között a Dunától a Fekete-tengerig. 1843-ban megházasodott, feleségével először Mauritiuson majd Ceylonban telepedtek le, ahol birtoktulajdonosként mezőgazdasággal foglalkozott. Tizenkét évi házasságuk alatt hét gyermekük született, akik közül négy kislány maradt életben. 1855-ben felesége, Henrietta hirtelen megbetegedett és meghalt hastífuszban. Ekkor Baker hátrahagyta a fáradságos munkával felépített gazdaságát,  visszautazott Londonba, hogy négy lányát nővére gondjaira bízva munkába temesse bánatát.

Miután romániai vasútépítési megbízatása befejeződött, egy maharadzsa barátjával, Duleep Singh-gel vadászkirándulásra indultak Frankfurton, Berlinen, Bécsen át Budapestre.  Itt hajót béreltek, hogy lecsorogjanak vele a Dunán, de Vidin mellett a jég megállította őket, így sodródtak el a rabszolgapiacra. A fiatal lányok között nézelődve Bakernek megakadt a szeme a szőke Flórán, akinek az ára igen magas volt különleges szépsége miatt. Mivel ekkoriban az angol kormány szigorúan tiltotta, hogy brit állampolgár bármilyen szerepet játsszon a rabszolga-kereskedelemben, ezért amikor Baker maga mellé vette Flórát, nem ment vele vissza hazájába, Angliába, hanem egy kis kitérő után Afrika felé vették az irányt, ahol csatlakoztak a Nílus forrását kereső társasághoz 1861  tavaszán.

Az expedíció alatt rengeteg nehézséggel kellett szembenézniük, kísérőik kétszer fellázadtak és majdnem megölték Bakert, akinek Flóra mentette meg az életét. Az út utolsó szakaszára mindketten nagyon megbetegedtek, de nem adták fel. 1864. március 14-én értek el egy addig ismeretlen tavat, amit Albertről, Viktória királynő férjéről neveztek el. Mivel úgy gondolták, hogy a Nílus második forrását találták meg, 1864 novemberében Londonban a Királyi Földrajzi Társaság tudósai ünnepélyesen fogadták őket, Bakert pedig lovaggá ütötte Viktória királynő.

Flórát azonban nem engedték a színe elé, még az ünnepélyen sem jelenhetett meg.

Szerencsére voltak a házaspárnak más magasabb rangú támogatói is, például a walesi herceg, aki elintézte azt is, hogy Bakerék legyenek a Szuezi-csatorna megnyitására utazó angol bizottság vezetői 1869-ben.

A csatorna megnyitója után újabb veszélyes és kalandos kihívás várt rájuk, Ismail Pasa felkérte őket, hogy egy katonai akció keretében foglalják el a Nílustól délre eső területeket, hogy segítsenek felszámolni a rabszolga-kereskedelmet, és nyissák meg az utat a civilizációnak, na meg persze a kereskedelemnek.

Baker immár pasaként ezerhétszáz egyiptomi katonával indult útnak, sokan közülük egykori fegyencek voltak. Ismét rengeteg nehézséggel kellett szembenézniük. Lázadással, betegséggel és a bennszülöttek támadásaival. Végül a küldetésük nagyrészt sikerrel járt, ugyan a rabszolgaság intézményét nem sikerült teljesen felszámolniuk, de Egyiptomhoz hű törzsfőt tettek meg az elfoglalt terület uralkodójának, és beindíthatták a kereskedelmet is.

 

Flórát a bennszülöttek nevezték el Hajnalcsillagnak, illetve Holdleánynak ragyogó szőke haja miatt. De nemcsak szépségével érdemelte ki ezeket a neveket, hanem állítólag többször eszközölt ki kegyelmet engedetlen katonák számára.

Ez után az expedíció után már nem kalandoztak tovább, letelepedtek Dél-Angliában, ahol Samuel Baker 1893-ban szívinfarktusban meghalt, Flóra pedig 1916 márciusában hunyt el.

Flóra minden útjára elkísérte férjét asszisztensként, hiszen beszélt magyarul, angolul, németül, románul, törökül és arabul is. Szeretett lovagolni, de a tevét és a szamarat is biztosan ülte meg, értett a fegyverekhez és mindig hordott magánál párat, amikor  a vadonban jártak. Mindemellett bátor és szép nőnek írják le a kortársak.

Az expedíciójuk részleteit Flóra naplójából ismerhetjük, ami száz évig porosodott egy padláson.  A napló sajnos nem elérhető teljes egészében, de részletei megjelentek Anne Baker könyvében, ami Magyarországon „Rabszolgák földjén. Egy magyar nő felfedezők és rabszolgák között 1870–1873.” címmel jelent meg.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://spakli.blog.hu/api/trackback/id/tr45320063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.