Tiziano Vecellio a Dolomitok lábánál fekvő kis faluban, Pieve di Cadoreban látta meg a napvilágot, úgy 1480 körül. Tízéves korában került Velencébe, ahova a testvérével együtt azért érkezett, hogy festeni tanuljon. A Bentile testvérek műhelyében kezdett tanulni, majd 1506 és 1508 között Giorgone (1478 –1510) mellett kötött ki mint segéd. Ebben az időszakban dolgozott vele együtt a Fondaco dei Tedeschi külső freskóinál Velencében. Mivel ezekben az időkben a velencei megrendelők szívesebben dolgoztattak idősebb és tapasztaltabb mesterekkel, például Giovanni Bellinivel (1430 – 1516), Tiziano arra kényszerült, hogy Padovába menjen és ott keressen magának komolyabb megbízatást. Ekkor festette meg a Scuola del Santo freskóit.
Mikor Giorgone fiatalon – valószínűleg pestisben – meghalt, Tiziano visszatért Velencébe, hogy barátjának freskóit befejezze, 1516-ban pedig a Velencei Köztársaság hivatalos festője lett. Hosszú és termékeny élete 1576 augusztusában ért véget a pestisjárvány idején. Végső nyughelye és emlékműve a Dicsőséges Szűz Mária Bazilikában található.
De menjünk most vissza 1516-ba, amikor Tiziano végre megkapta első nyilvános megbízatását a ferencesektől. A Dicsőséges Szűz Mária bazilikába (Basilica di Santa Maria Gloriosa) megrendelt oltárkép témája Mária mennybemenetele. A bazilika akkoriban Velence egyik legjelentősebb, legnagyobb és legszebb gótikus temploma volt.
Az épület belső szerkezete és a fényviszonyok ideálisak voltak egy nagyméretű, lenyűgöző festmény elhelyezésére, Tiziano pedig kedvelte a kihívásokat és most igazán megmutathatta, mire képes.
- Basilica di Santa Maria Gloriosa, Olaszország, Velence
Már a téma megvalósítása is rendkívüli. Elődei, mint például mestere Bellini is, azt a pillanatot ábrázolták, amikor Mária megérkezik a mennybe, Tiziano azonban azt, amikor az angyalok elragadják a földtől. Ez tökéletesen illeszkedik a gótikus templombelsőhöz, a felfelé törő mozdulatok, a festmény dinamikája a csúcsíveket idézik.
A kép all’antiqua (antik) stílusú aranyozott kerete is körültekintő tervezés eredménye és tökéletesen illik a környezetbe, a festmény elrendezésével együtt a nézőben azt az érzetet kelti, mintha a templom hátsó része megnyílt volna, és így részesei lehetnek ők is e természetfeletti jelenésnek. A keret felső része félkör alakú, aminek másik felét a festményen belül látható angyalok koszorúja alkotja, ez pedig a templom rózsaablakait idézi, illetve a kórus bejáratát. Tiziano nemcsak a templom belsőépítészeti formáit vette figyelembe a mestermű megalkotásánál, hanem a színeit is. A Mennybemenetel fő színei a vörös és sárga, ezek pedig a kórus színeit tükrözik, ahol szintén ugyanezek a színek dominálnak.
- Basilica di Santa Maria Gloriosa, Olaszország, Velence. Templombelső a kórus bejáratával.
A festmény két részre osztását, a kör- és a háromszögalakot, színekkel emelte ki a mester. Míg a felső kör aranyos, sárga fényt kapott, addig a háromszöget különböző vörösökkel emelte ki az apostolok és Mária ruháján.
Az események egy síkon játszódnak, nincs mélység, nincs a háttérben tájkép, így ez sem vonja el a figyelmet a központi figuráról. Alul az apostolok sokasága áll, többen közülük hevesen gesztikulálnak, de vannak, akik kezüket imára kulcsolva néznek felfelé. A központban a Szent Szűz, magasan az apostolok fölött, az angyalok és felhők füzére által elszeparálva tőlük. Alakja fényárban úszik, ruhája légies, ellentétben a földön állókéval. A kép csúcsán isten alakja látszik, a balján egy angyallal, jobbján pedig puttóval. Az angyal egy aranykoronát tart, a puttó pedig egy koszorút, ami a tisztaságot és ártatlanságot jelképezi. E jelenet pedig előrevetíti a következő lépést: Mária megkoronázását.
- Tiziano Vecellio: Mária Mennybemenetele
A ferencesek eleinte vonakodtak a kép átvételétől, annyira újszerűnek és érzékinek tartották. Valóban Tiziano Mennybemenetel jelenete drámai, azzal, hogy elhagyta elődeinek visszafogott stílusát, egy igazán dicsőséges, szinte hősies Szent Szüzet alkotott a megrendelőinek.
