Ma hozták nyilvánosságra, hogy Egyiptomban, a Dakleh Oázis egyik keresztény-római kori temetőjében egy olyan két-három éves gyermek csontvázára bukkantak ami egyértelműen magán viseli a rendszeres bántalmazás nyomait.
A Dakleh Oázis Egyiptom Nyugati Sivatagában található, és mivel az Újkőkorszak óta folyamatosan lakott terület ezért is fontos régészeti szempontból. A jelenleg feltárt temetkezési hely, a Kellis 2 temető, amit szénizotópos kormeghatározás szerint i.sz 50 és 450 között használtak, bepillantást ad a kereszténység kialakulásába Egyiptomban.
Az 519-es számú sírhely vizsgálatakor elsőre még nem látszott semmi különleges az ott talált gyermek csontvázán, de amikor elkezdték megtisztítani, a gyermek karjain és kulcscsontján feltűnő törésnyomokat fedeztek fel. Ezek után több vizsgálatnak is alávetették, amik kimutatták, hogy a törések különböző gyógyulási fázisokban vannak és találtak továbbiakat is például a bordákon és a medencecsonton. A legfeltünőbb törések a gyerek felkarján voltak, mindkét karon ugyanazon a helyen. Ezek komplett törések voltak, ami egy ilyen kicsi gyermek esetben azt jelenti, hogy borzalmas erő hatott rá.
A sérüléseket összevetették klinikai esetekkel, és a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy valaki megfogta, majd megemelte a gyereket a karjánál fogva és erőszakosan megrázta, de a többi törése is alátámasztja a sorozatos megrázásos bántalmazást, a bordasérülések pedig arról árulkodnak, hogy valaki erősen rácsapott. Mindezek után egyértelmű, hogy ismétlőleges nem baleseti traumákkal állunk szemben.
Biztosan nem megállapítható, de az is lehetséges, hogy a gyermek halálát a legutolsó, kulcsonttörés okozta.
Korábban nagyon kevés ehhez hasonló esetet jegyeztek fel, a kutatás egyik vezetője, Sandra Wheeler szerint ennek az egyik oka az lehet, hogy csak az utóbbi húsz évben fordítanak elég figyelmet a gyermek maradványokra. Az a kevés regisztrált eset Franciaországból, Peruból, az Egyesült Királyságból került elő és a középkorból vagy későbbi korokból származnak. Mivel a Kellis 2 temető 158 gyermekcsontvázából csak ez az egy mutatja a bántalmazás jeleit, valószínű, hogy ez a bánásmód nem volt szokványos dolog a közösségben. Ez alátámasztja azt a tényt is, hogy a gyermekek az ókori egyiptomi társadalom fontos résznek számítottak. Ezzel szemben a rómaiak, bár szerették a gyermekeiket, abban hittek, hogy gyengének születnek és a szülők feladata embert nevelni belőle, éppen ezért nem volt ismeretlen náluk a testi fenyítés sem. Wheeler szerint, ez a gyermekbántalmazás a római befolyás eredménye lehet.
Ezzel azért erősen vitatkoznék, mert míg nem tudjuk bizonyítani, hogy a Római Birodalom területén több gyermek is meghalt a sorozatos bántalmazás következtében, addig ezt egy elszigetelt, ritka esetként kellene kezelni.
Forrás: http://www.livescience.com
