A leletmentő régész munkája nagyon összetett, elsősorban rengeteg fizikai munkával jár itt Angliában. Ezt sokan nehezen viselik és minden kezdeti lelkesedés ellenére hamar kilépnek. Főleg azok, akik olyan országból jöttek, ahol a "piszkos munkát" segédmunkások végzik, a régészek keze alá dolgoznak. Volt olyan kolléga aki reggel nyolcra bement az első munkanapján, részt vett a terepismertető eligazításon (induction) de 11 órakor már ki is lépett, miután kiderült, hogy bizony neki magának kell csákányoznia és lapátolnia. Ráadásul Anglia nem a sok napsütésről híres, ezért olyanok is vannak akik a szabadban dolgozást és a klímát viselik nagyon nehezen meg persze az ebből adódó munkakörülményeket. Mert van olyan amikor az árokban térdelve próbáljuk szivaccsal, vödörrel kimeregetni a folyamatosan felgyülemlő talajvizet, miközben felülről is zuhog az áldás és csak egy óra maradt arra, hogy pontosan dokumentáljuk és kiemeljük a leletet.

Aztán meg van olyan amikor elfelejt felkelni a nap, legalábbis úgy tűnik, mert vastag felhő és ködréteg takarja. Ilyenkor néha reflektorfénynél dolgozunk, ami sajnos nem mindig elég ahhoz, hogy pontosan lássuk a talaj elszíneződéseit, a különböző struktúrák, képződmények határait. 

Ezért is fordulhatott elő az, hogy három hónap alatt a nagyon lelkes tíz főből álló csapatunkból hárman maradtunk akik még itt és így szeretnénk sokáig dolgozni.

A napot a beöltözéssel kezdjük, mert ilyen munkakörülmények között, építkezési területen kötelező a teljes védőfelszerelés. Ami nem ilyen:

Hanem ilyen:

Kezdjük tehát felülről. 

Az első szembetűnő hiányosság a filmbeli női régészeknél (és a kakukktojás könyvtárosnál) hogy nincs rajtuk fejfedő, kendő vagy kalap. Az pedig mindig hasznos mert naptól, esőtől, homoktól, sártól is megvéd, ráadásul lehet vagánykodni a fedorával mint Indiana Jones vagy különféle érdekes fejfedőkkel mint a Time Team csapattagjai.
Nálunk nincs kedvenc karimás kalap, helyette munkavédelmi sisak viselése egészen erősen javasolt mert anélkül be sem mehetünk dolgozni. Ahogy a biztonsági előkészítésen mindig elmondják; a régészeket többnyire a felülről rájuk eső törmelékek veszélyeztetik... na meg a rossz viccek, ami ellen megoldás a fülvédő, ez a sapkára szerelhető, illetve eldobható füldugó is a rendelkezésünkre áll. Ezek akkor is kellenek ha éppen mellettünk törik a betont.

A védőszemüveg első látásra kényelmetlen viseletnek tűnik, de nagyon hasznos és hamar meg lehet szokni. A nélkülözhetetlenségére meg mindig akkor döbben rá az ember amikor le kell cserélni az eddigit mert nem lát át rajta a karcolásoktól. Nem muszáj minden terepen hordani, de én már hozzászoktam és mindig nálam van.

A zöld vagy narancssárga munkavédelmi, láthatósági mellény egyszerűen kell. Nagy gépek között járkálunk, nagy területen, tehát muszáj, hogy láthatóak legyünk minden körülmények között a gépkezelők, meg a többi munkatárs számára is. Ráadásul a láthatósági dzsekink meg nadrágunk vízálló, tehát még hasznosak is.

Lábbeli: munkavédelmi bakancs vagy gumicsizma fém betétes orral és fém középrésszel. Kötelező. Nem érdemes elsumákolni és sima bakancsot hozni. Egyrészt ellenőrzik sok helyen, hogy tényleg fémbetétes-s másrészt meg tudom miről beszélek; egy csodaszép bevágás jelzi a bakancsom orrán, hogy bizony megpattant már a kapa a köveken és a lábujjam bánta volna ha nincs a fémbetét. 

Kesztyű: ő a jóbarátunk és kötelező. Jól tapad, nem fog kirepülni a kezedből a csákány és nagyjából megvéd a vízhólyagoktól is. 

Persze az álomgyár régész hősnői, szinte sohasem dolgoznak hidegben, sárban vagy esőben. Még az is ritka, hogy rendes régészszerszámmal nyomulnak.  Pedig olykor a vízhatlan nadrág, három réteg zokni és az extra aláöltözet jó szolgálatokat tesz. Talán Marion az egyetlen aki képes mellbedobás nélkül is régészkedni, ráadásul réteges öltözetben. 

Most hirtelen ennyi jutott eszembe az öltözködésről. Majd legközelebb folytatom a munkánk leírásával.